Imro Weiner-Kráľ

Imro Weiner-Kráľ, más néven Imrich Weiner-Kráľ (1901-1978) szlovák festő és grafikus, akit a szlovák szürrealizmus és a szecessziós expresszionizmus egyik legeredetibb képviselőjeként tartanak számon.

Weiner-Kráľ Považská Bystricában született, 1919 és 1922 között a Cseh Műszaki Egyetemen és a prágai Művészeti és Kézműves Iskolában tanult építészetet és festészetet. Tanulmányait 1922-től a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián, majd 1923-tól a berlini Képzőművészeti Akadémián folytatta. 1924-től a párizsi École des Beaux-Arts-on tanult.

Párizsban Weiner-Kráľ rövid ideig a Colarossi és a Grande Chaumière műtermében dolgozott, majd ugyanebben az évben visszatért Szlovákiába, és Považská Bystricán telepedett le. 1929 és 1932 között Pozsonyban, majd később Berlinben élt. Első szürrealista kiállítására 1936-ban került sor Pozsonyban, F. Malý festővel együtt. 1938-ban Párizsba emigrált és csatlakozott az antifasiszta ellenálláshoz. Párizsból 1950-ben kiutasították, majd rövid ideig Prágában és Považská Bystricán élt, végül Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig maradt.

Weiner-Kráľ művei a szlovákiai táj életével foglalkoznak, és álomszimbólumokkal tematizálják zsidó származását és korának társadalmi problémáit. A festészet mellett grafikusként, illusztrátorként és plakáttervezőként is dolgozott. Munkáira jellemzőek a lírai, balladisztikus és drámai elemeket ötvöző humanista kompozíciók.