Berthold HELLINGRATH

Berthold Franz Hellingrath 1877. október 27-én született a nyugat-poroszországi Elbingben, és 1954. december 15-én halt meg Hannoverben. Neves német festő, metsző és egyetemi oktató volt.

Hellingrath egy rajnai és egy sziléziai nő fia volt. Ötéves korában szüleivel, Bertha és Franz Hellingrathsal Gdanskba költözött. Itt kapta első művészeti képzését a Provinzial-Kunstschule-ban Wilhelm August Stryowski (1834-1917) és Bernhard Sturmhoefel (1853-1913) irányításával. Ezt követően 1899 és 1905 között a drezdai művészeti akadémián tanult, ahol Gotthardt Kuehl tanítványa volt. Tanulmányait Drezdában Arthur Bendrat tanácsára kezdte el, akivel Bendrat danzigi tanulmányútja során ismerkedett meg, és akivel életre szóló barátságot ápolt. Hellingrath 1907-től saját műtermet vezetett Drezdában, ahol kapcsolatban állt Erich Heckellel, a „Die Brücke” (1905) művészcsoport társalapítójával és Max Pechsteinnel. Emellett gyakran utazott a Balti-tengerre, és gyakran tartózkodott Gdanskban.

1925-ben Hellingrathot a hannoveri Műszaki Egyetemen az építészeti festészet, az aránytan és a szabadkézi rajz tanára lett az építőmérnökök számára. Eredményeit 1928-ban ismerték el, amikor tiszteletbeli professzorrá nevezték ki.

1933. május 1-jén belépett az NSDAP-ba (tagsági száma 2.956.334), és tagja lett a Nemzetiszocialista Német Lektorok Szövetségének (NSDDB). Azonban 1935 októberében életfogytiglani párttisztségeitől megfosztották. A nemzetiszocialisták elutasították festészetét, ami miatt Hellingrathot 1937-ben „idegen festészet” miatt kizárták a Reichskunstkammerből. Műveinek nagy része a bombázások következtében menthetetlenül elveszett.