Curt WITTENBECHER
Curt Wittenbecher 1901. augusztus 1-jén született Magdeburgban és 1978. január 2-án halt meg Brémában, jelentős német festő, rajzoló és grafikus volt.
A magdeburgi gimnázium 1921-es elvégzése után Wittenbecher a müncheni képzőművészeti magániskolában kezdte meg tanulmányait Moritz Heymann és Walter Thor irányítása alatt. Ezt követően tanulmányait a Berlin-Charlottenburgi Kunstgewerbeschule-ban folytatta Harold Bengen vezetésével, majd Magdeburgban, az ottani Kunstgewerbe- und Handwerkerschule-ban Ernst Hoffmann és Richard Winckel vezetésével fejezte be. 1925-ben tagja lett a magdeburgi St. Lukas művészegyesületnek, ahonnan röviddel később kilépett. Magdeburgban szabadúszó festőként és grafikusként nagy hírnévre tett szert. 1934-ben tagja lett a Börde művészeti egyesületnek, amelynek 1939-es feloszlatásáig az elnökhelyettesi tisztséget töltötte be. Ezután vezető pozíciót töltött be a „Gleichgeschaltete” Künstlerkameradschaft Magdeburgban, és a háborús évek alatt a magdeburgi éves művészeti kiállítások szervezéséért volt felelős. Művészi teljesítményéért 1942-ben elnyerte Magdeburg város művészeti díját.
A hadseregben és a hollandiai katonai kórházakban való szolgálat után Wittenbecher 1944-ben az allgäui Hindelangba költözött. A második világháború végén, 1945. január 16-án, a Magdeburgot ért légitámadás során lakása és valamennyi művészeti alkotása teljes egészében odaveszett. 1949-ben Worpswede-be, majd 1955-ben Brémába költözött, ahol haláláig szabadúszó festőként dolgozott.
Számos utazása során, amelyek Hollandiába, Angliába, Svájcba, Olaszországba, Izlandra és mindenekelőtt Görögországba vezették, Wittenbecher mindig ihletet talált festészetéhez.
Wittenbecher felesége Hildegard Wittenbecher, született Marquardt volt. Mint özvegye, művészi hagyatékának nagy részét akvarellek és olajfestmények formájában a Brémai Otthon Alapítványra hagyta.
Wittenbecher művészi fejlődését egy eredeti expresszionista szakasz jellemzi, a naturalista tájképfestésen át az erős absztrakcióig, amely végül saját, összetéveszthetetlen stílusához vezetett. Munkássága mindig rajzokkal kezdődött, amelyekből gyakran akvarellek vagy olajfestmények születtek.
Wittenbecher intenzíven foglalkozott a tantárgy elméletével is, és már fiatalon kurzusokat tartott a magdeburgi felnőttképzési központban. Később Brémában művészettörténeti előadásokat is tartott.
A zene szerelmeseként Wittenbecher szívesen festett koncerthelyzeteket, és követte vezérelvét: „Hallani, amit látok – látni, amit hallok”.
Idővel Wittenbecher egyre inkább az akvarellnek, mint a művészi kifejezés legeredetibb formájának szentelte magát.
Gerhard Gerkens, a brémai Kunsthalle vezető kurátora méltatta munkásságát búcsúbeszédében.
Olajfestményeiből válogatva olyan műveket láthatunk, mint a „Sebesült ember” (1942), a magdeburgi KHM díjnyertes festménye, a „Worpsweder Elegie” (olaj, 1954-ben a hannoveri Kunstvereinben állították ki) és a „Concert, Finale” (olaj, 1970/71). Tájképein, főként akvarell formájában, az Északi-tenger, a Balti-tenger, az Odenwald, a Bodeni-tó, Cornwall (Anglia), Görögország, Hollandia és Olaszország motívumai szerepelnek.
A Wittenbecher által ábrázolt személyiségek között szerepel Wilhelm Kaisen (Bréma polgármestere), Mary Wigman (táncosnő), Harald Kreutzberg (táncos), Ernst Friedlaender (publicista), Heinz Frowein (Wuppertal polgármestere) és Hanns Lilje (protestáns püspök).
Wittenbecher olyan portfóliókat is készített, mint a „Bréma – Curt Wittenbecher által látva” (8 tollrajz, 1960) és a „Bréma – 8 eredeti litográfia” (1961), valamint falfestményeket olyan városokban, mint Bréma, Bochum, Magdeburg, Barby és Elmshorn.
Művei olyan közgyűjteményekben és intézményekben találhatók, mint az athéni Goethe Intézet, a brémai Városi és Műcsarnok, a Chemnitzi Városi Művészeti Gyűjtemény, az Alsó-szászországi Állami Galéria és Hannover városa, Hamburg városa, a KHM Magdeburg, a Münsteri Állami Múzeum, a Witten/Ruhr-i Märkisches Museum és a wuppertali von der Heydt Múzeum.
Kiállításai között szerepelnek a Kunsthandlung Heinrichshofen/Magdeburg (1932), a magdeburgi Kaiser-Friedrich-Museum (1934), a münsteri Landesmuseum (1948/1949), a Bremer Kunsthalle (1959), a Goethe-Institut Athén (1958) és a Kunsthalle Bremerhaven (1969) kollektív kiállításai.