Franz Reinhardt

Franz Reinhardt az idősebb (született 1881. szeptember 26-án Helmstedtben, meghalt 1946. június 6-án Lenzfriedben) sokoldalú művész volt, aki festőként, rajzolóként, falfestőként és templomfestőként dolgozott. Egy festő fia, fiatalon Münchenbe költözött, ahol 1900-tól a müncheni művészeti akadémián tanult. Tanárai olyan neves művészek voltak, mint Gabriel von Hackl, Wilhelm von Diez és Franz von Stuck. Münchenben olyan jelentős művészekkel is megismerkedett, mint Franz Marc és Albert Weisgerber.
Reinhardt egyik figyelemre méltó műve az 1913-ban készült „Simson” című, 43 tollrajzot tartalmazó portfólió, amelyet R. Piper adott ki Münchenben.
Reinhardt ismert volt kifejezően realista, mitológiai vagy vallási tartalmú kompozícióiról, amelyek élénk színeikkel nyűgöztek le. Festményei mellett templomok számára falfestményeket és oltárképeket is készített, többek között Landsberg am Lechben, valamint portrékat.
Tagja volt a müncheni szecessziónak, és részt vett különböző kiállításokon, többek között az „1908-as müncheni kiállításon” és a Glaspalastban rendezett „müncheni művészeti kiállításokon”.
Idősebb Franz Reinhardt művei olyan neves gyűjteményekben vannak jelen, mint a Bajor Állami Festészeti Gyűjtemények (hat festmény), München városa, a müncheni Lenbachhaus és Dr. Heinz Böhme professzor gyűjteménye Salzburgban.