Friedrich Emil Neumann

Friedrich Emil Neumann 1842. augusztus 7-én született Pojerstietenben, Fischhausen körzetében, Kelet-Poroszországban, és 1903. január 4-én halt meg Kasselben. Megbecsült német festő volt, akinek művészi pályáját figyelemre méltó sokoldalúság és tehetség jellemezte.

Neumann művészeti képzését a Königsbergi Művészeti Akadémia növendékeként kezdte a neves festő, August Behrendsen irányítása alatt. Később a kasseli művészeti akadémián folytatta tanulmányait August Bromeis mellett. Tanulmányai befejezése után kezdetben rajztanárként dolgozott, majd szabadúszó művészként sikeres karriert futott be.

Norvégiában és Hollandiában tett utazásai során Neumann tovább mélyíthette művészi képességeit, és finomíthatta a tájképek és a tenger ábrázolásának megértését. Tanára, August Bromeis halála után, 1881-ben átvette a Kasseli Akadémián betöltött állását. Kiemelkedő képességei elismeréseként 1891-ben professzorrá nevezték ki.

Friedrich Emil Neumann mindenekelőtt táj- és tengerfestőként tűnt ki. A természet szépségét és pompáját minden ízében megörökítő műveit először 1879-től kezdve nagyszabású berlini, drezdai és hannoveri kiállításokon mutatták be a nagyközönségnek.

Úgy tűnik, Neumann művészi tehetsége fiaira, Ernst és Hans Neumann művészekre is kiterjedt. Mindkét fiú szintén festészetet tanult, és így hozzájárultak a Neumann család művészeti örökségének folytatásához.