Gottfried Tritten

Gottfried Tritten, aki a Berni Felvidéken nőtt fel, 1939 és 1943 között a burgdorfi gimnáziumba járt. Ezt követően 1943-tól 1948-ig a bázeli Iparművészeti Iskolában tanult Georg Schmidt és Walter Bodmer tanítványaként, ahol rajztanári diplomát szerzett. Tanulmányait 1948 és 1951 között a bázeli és a berni egyetemen folytatta, művészettörténet, filozófia és pszichológia szakon.

A Thuni Tanárképző Főiskolán 1950 és 1970 között töltött tanári ösztöndíja alatt kezdődött művészi fejlődése, amelyre nagy hatással volt a táj felfedezése és a külföldi utazások. Különösen fontos volt három marokkói út 1951 és 1957 között, valamint egy görögországi utazás 1959-ben.

1955-ben Oberhofen am Thunersee-be költözött, és 1958-ban megjelentette első művészetpedagógiai kiadványát. Első külföldi kiállításaira 1967-től került sor, többek között Párizsban, Brestben és Lyonban, majd 1970-ben Lisszabonban és az USA különböző városaiban, abban az évben, amikor Mark Tobey-val is találkozott.

1968-ban művészeti oktatási rezidenciát töltött az USA-ban és Kanadában, ahol olyan fontos akciófestő és pop art művészekkel találkozott, mint Richard Diebenkorn és Andy Warhol. 1968-tól 1984-ig a berni egyetem Center de Formation du Corps enseignant secondaire nevű intézményében tanított.

1974-ben retrospektív kiállítás nyílt műveiből a Thun Művészeti Múzeumban, 1977-ben pedig a valais-i Grimisuatba költözött.

1992-ben és 1993-ban a helsinki Művészeti Múzeumban további retrospektív tárlatot rendeztek műveiből. További önálló kiállításai 1987-ben a sioni Musée cantonal des Beaux-Arts-ban, 2003-ban a martigny-i Fondation Louis Moret-ben, 2009-ben pedig a martigny-i Fondation Gianadda-ban voltak.

Tritten egész életében elkötelezett volt a kortárs művészet támogatása mellett, 1957-ben megalapította a Club 57-et, 1985-ben pedig a Biz’Artot. Eredményeit különböző ösztöndíjakkal és kulturális díjakkal ismerték el, köztük 1953-ban a Svájci Szövetségi Iparművészeti Ösztöndíjjal, 1986-ban pedig a Thun Kulturális Díjjal. 1985-ben a Berni Egyetem díszdoktori címet is kapott.

Gottfried Trittenet a művészetközvetítés és -oktatás egyik legelismertebb svájci úttörőjeként tartják számon, aki életében két fontos szakaszon ment keresztül: a pedagógián és a festészeten. Korai munkásságát az ember tájhoz való viszonyának témája uralta. Figuratív festményekkel kezdte, amelyeken erős mozgáselemek, például tájképek, állatok és figurák szerepelnek. 1954 és 1957 között rövid ideig a geometrikus absztrakció felé fordult. 1958 és 1967 között az absztrakt expresszionizmus hatására fokozatos átmenet következett be a nagyfokú alkotói szabadsággal rendelkező gesztusos, lírai absztrakció felé, mint például az 1965-ös „Aegina” című művében.

Tritten a vonalak és színek térbeli hatását vizsgálta, először fekete-fehér, majd monokróm festményeken. 1969-től kezdett felcserélhető elemeket integrálni festményeibe és domborműveibe, ami új látásmódot nyitott. Olyan képciklusokat alkotott, mint a „Vénusz születése” 1973-tól 1978-ig és a „Hegy – ember – festmény” 1977-től 1986-ig. A hetvenes évektől kezdve a szabad ritmikus dizájnt geometrikus elemekkel állította szembe, és így elérte a festészeti eszközök szintézisét, beleértve a festészetet, a kollázst, a dekollázst, a rajzot és különösen az írást, mint a „Kék hegy” című ciklusában. Tisztelgés Hölderlin előtt” című, 1978 és 1982 között készült kötetében.

A későbbi években Tritten más technikák felé is fordult, mint például a tükörreliefek, installációk és ólomüveg. Az 1990-es években intenzíven vizsgálta a jelek és az egyes színek természetét művek sorozataiban. A taoista filozófia által befolyásolt, mély világnézetét olyan művekben fejezte ki, mint a „Csend és mozgás”. Hommage to Tao” című 1991-1992-es és a »Hommage au Bleu« című 1994-es műveiben.