Josef Engelhart

Josef Anton Engelhart 1864. augusztus 19-én született Bécsben, és ugyanebben a városban halt meg 1941. december 19-én. Osztrák festő és szobrász volt, aki 1900 körül fontos szerepet játszott a bécsi művészeti életben. A bécsi szecesszió egyik alapítója volt.

Josef Engelhart művészcsaládból származott. Szülei Josef Anton Engelhart (1838-1900) mészáros és Maria Apfelthaler (1842-1933) voltak. Erdbergben nőtt fel, és először a Radetzkystraße-i Oberrealschule-ba járt, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián, később pedig a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. Itt olyan neves tanárok tanították, mint Gabriel von Hackl, Johann Caspar Herterich és Ludwig Löfftz.

Miután 1887-ben visszatért Bécsbe, Engelhart csatlakozott a Hagengesellschaft művészegyesülethez, majd a Genossenschaft bildender Künstler Wiens tagja lett. Műveit először 1888-ban állították ki Bécsben. Később Párizsba és Spanyolországba utazott, mielőtt végül Bécsben telepedett le.

Engelhart fontos képviselője volt a bécsi szecessziónak, a bécsi Künstlerhaus konzervatív irányzatától elszakadt mozgalomnak. Egy ideig még az egyesület elnöki tisztét is betöltötte. Intenzív utazási tevékenysége és szervezőkészsége jelentősen hozzájárult a Szecesszió sikeréhez.

Művészként Engelhart mindenekelőtt az emberek ábrázolásának szentelte magát műveiben, legyen szó aktokról, portrékról vagy társadalmi jelenetekről. Festészetére a francia impresszionizmus hatott, ami különösen a színek és a fény kezelésében mutatkozik meg.

Az első világháború kitörése után Engelhart aktívan részt vett a sebesültek megsegítésében, és önkéntesként a frontra ment háborús festőként. Ebből az időszakból származó művei a háború szenvedését és nyomorúságát tükrözik.

Korábbi hírneve ellenére Engelhart halála után egyre inkább feledésbe merült. Csak az utóbbi években fedezték fel újra munkásságát, és ismét nagyobb figyelmet kap. Lánya, Elisabeth feleségül ment Robert von Neumann-Ettenreich fizikushoz és feltalálóhoz, akit 1919 után Robert Ettenreich néven ismertek.