Josef Selleny

Joseph Selleny, más néven Seleny vagy Sellény 1824. február 2-án született a ma Bécshez tartozó Untermeidlingben, és 1875. május 22-én halt meg a Bécs melletti Inzersdorfban. Osztrák tájképfestő, akvarellista, rajzoló és litográfus volt.

Selleny Untermeidling 34-ben született, a mai Schönbrunner Straße 34. szám alatt, bár gyakran tévesen Mödlinget adják meg születési helyeként. A bécsi akadémián tanult Thomas Ender és Franz Steinfeld irányítása alatt. Ezután festőtársával, Eduard Enderrel együtt tanulmányutat tett Tirolon és Lombardián keresztül Velencébe. A bécsi akadémia ösztöndíjának köszönhetően Selleny 1854/55-ben újabb tanulmányútra indulhatott Rómába és Nápolyba.

Pályafutása során Selleny találkozhatott Ferdinánd Maximilian főherceggel, a császár testvérével, aki nagyra értékelte és támogatta munkásságát. Ez a kapcsolat tette lehetővé számára, hogy részt vegyen a Novara-expedícióban, egy tudományos világkörüli útban, amelyet nagyrészt a főherceg irányított. Bernhard von Wüllerstorf-Urbair parancsnok vezetésével Selleny részt vett ebben az expedícióban, amely 1857. április 30-tól 1859. augusztus 26-ig tartott, és Triesztben kezdődött és ott is ért véget.

Selleny munkája jelentősen hozzájárult a Novara-expedíció sikeréhez. Mintegy 2000 akvarellt, vázlatot, tanulmányt és vázlatot készített, amelyek az SMS Novara fregatt által meglátogatott egyes állomások és országok benyomásait dokumentálták. Lenyűgöző és élénk képei számos litográfia mintájául szolgáltak az útról szóló beszámolókat illusztráló litográfiákhoz, amelyeket újságokban és folyóiratokban jelentettek meg.

Selleny hiteles képeit a Novara-útról szóló, rendkívül sikeres kiadványok révén széles közönség számára tették hozzáférhetővé. Különösen Karl von Scherzer könyvének 224 illusztrációjának nagy része Selleny rajzai alapján készült. A könyv összesen 30 000 példányban jelent meg, és a 19. században a maga nemében az egyik legsikeresebb mű volt az egész német nyelvterületen.

A Novara-expedíció után Selleny elkísérte Ferdinánd Maximilian főherceget észak-afrikai, Zöld-foki és Kanári-szigeteki, valamint brazíliai útjaira. Ezen utazások után Bécsben telepedett le szabadúszó művészként, ahol már akkor is igen ismert volt. Művészi munkája mellett Selleny kertépítészként is hírnevet szerzett magának. Többek között ő tervezte a bécsi Városliget kertjeit (1862) és a Trieszt melletti Miramare palota kertjeit, Maximilian főherceg és Charlotte belga főherceg rezidenciáját.

1873-ban a császári család megbízásából Selleny festette meg a felső-ausztriai Bad Ischlben található császári villa nagyméretű falfestményeit.

Selleny, aki számos technikát elsajátított, festményein elsősorban tájképekre koncentrált, amelyeket vagy a helyszínen festett akvarellként, vagy műteremben, modellekről. Közvetlen és élénk ábrázolását gyakran dicsérték. Parkok és kertek tervei viták tárgyát képezték.

Idegbetegsége miatt Selleny Dél-Tirolba költözött, ahol a Novara-expedíció parancsnoka is élt. Ott lenyűgöző tájképeket festett olajban, köztük impozáns sziklás tájképeket. Betegsége miatt azonban vissza kellett térnie Bécsbe, és a Bécs melletti Inzersdorfban lévő elmegyógyintézetbe került, ahol 51 éves korában meghalt.

Sellenyt a bécsi központi temetőben (1-2-5) temették el a Bécs városának tiszteletére felavatott sírban. A bécsi második kerületben található Sellenygasse-t róla nevezték el.

Selleny eredeti, a Novara-expedícióról készült festményeinek jelentős része a bécsi Hadtörténeti Múzeum, az Albertina Grafikai Gyűjtemény és az osztrák Belvedere Galéria gyűjteményében, valamint magántulajdonban van. E képek közül néhány a Hadtörténeti Múzeum állandó kiállításán látható.