Joseph Roos

Joseph Roos, aki 1726. október 9-én született Bécsben és 1805. augusztus 25-én halt meg, kiemelkedő osztrák festő volt, aki pályafutása során jelentős hatást gyakorolt, különösen a németországi Drezdában.

Joseph Roos művészi tehetségét családi öröksége formálta, hiszen dédapja a köztiszteletben álló festő, Johann Heinrich Roos (1631-1685), nagyapja pedig Philipp Peter Roos (1651-1705) volt. Édesapja, Cajetan Roos (1690-1770), akit „Gaetano Rosa” néven is ismertek, tanította őt, és értékes festészeti ismereteket adott át neki. Bécsi képzése után Joseph Roos 21 éves korában Drezdába költözött, ahol Giuseppe Galli da Bibiena irányítása alatt díszítőfestőként dolgozott.

Drezdai tartózkodása alatt Roos jelentősen részt vett a Zwingerben található operaház restaurálásában, először 1749-1750-ben, majd 1753-ban Giovanni Niccolo Servandoni (1695-1766) irányításával annak újratervezésében. Sajnos ennek a munkának az 1849-es operaházi tűzvész miatt nem maradtak fenn nyomai.

Roos időközben Berlinben töltött némi időt, ahol hat figyelemre méltó rajzot készített, amelyeket ma a berlini Kupferstichkabinettben őriznek.

1758-tól Joseph Roos végleg Drezdában telepedett le, ahol udvari festőként és tanárként dolgozott. Amikor 1764-ben Drezdában megalapították az Akadémiát, e neves intézmény tagjává nevezték ki, és tájképfestészetet tanított. Egy évvel később a tájképfestészet professzora lett.

A Drezdában elért figyelemre méltó művészi és pedagógiai eredményei ellenére Joseph Roos és akadémiai kollégája, Giovanni Battista Casanova között kibékíthetetlen nézeteltérések alakultak ki, amelyekbe még tanítványaik is belekeveredtek. Ez vezetett ahhoz, hogy Roos 1769-ben Bécsbe költözött, ahol elfogadta a Császári Képtár igazgatói állását, és továbbra is jelentős mértékben hozzájárult a művészet világához. Művészi örökségét és a művészettörténetben betöltött fontos szerepét ma is értékelik és nagyra becsülik.