Miklós Barabás

Barabás Miklós (1810. február 10., Márkosfalva, Háromszék megye – 1898. február 12., Budapest) magyar festőművész, akit figyelemre méltó portréfestményeiről ünnepeltek, nevezetesen olyan kiemelkedő személyiségek lényegét örökítette meg, mint a fiatal Liszt Ferenc 1847-ben és I. Ferenc József császár 1853-ban.

Barabás a nagyenyedi (mai Aiud, Románia) protestáns iskolában kapott képzést. Már fiatalon művészi tehetséget mutatott, 1829-ben Bécsbe merészkedett, ahol rövid ideig Johann Endernél tanult. 1830-ban visszatért Kolozsvárra (ma Kolozsvár, Románia), ahol Barra Gábor (1799-1837) tanítványaként a litográfia területén tökéletesítette tudását. 1831-re a romániai Bukarestbe költözött. Művészi útja 1834-1835-ben Olaszországba vezetett, ahol William Leighton Leitch skót művész irányításával akvarellfestést tanult, aki nagy hatással volt későbbi munkásságára. Barabás 1855-ben telepedett le Pesten.

Barabás a reformkor irodalmi és politikai személyiségeinek hatalmas támogatását élvezte, és a magyar nemzeti művészet úttörő alakjává vált. Kulcsfontosságú szerepet játszott a magyarországi művészeti élet alakításában, és neki tulajdonítják a magyar zsánerfestészet megalapozását. A „Vásárra menő román család” (1844) című remekművét a népi zsánerfestészet megtestesítőjeként ünnepelték, és az 1844-es bécsi művészeti egyesületi kiállításon elismerést kapott, majd a pesti közönséget is magával ragadta.

Barabás pesti élete során az abszolutizmus idején anyagi kihívásokkal kellett szembenéznie, ami arra késztette, hogy művészi tevékenységét diverzifikálja, és a fotográfia és az oltárfestészet felé vegye az irányt. Kitartása 1859-ben a Képzőművészeti Társulat megalapításában csúcsosodott ki, amelynek 1862-től haláláig elnöki tisztét töltötte be.

Barabás életműve Magyarország, Ausztria és Románia elitjét megörökítő formális portrék széles skáláját foglalja magában. Alanyai a politikai személyiségektől, zenészektől és irodalmi ikonoktól kezdve a vallási vezetőkön, katonai személyeken és a magas társaság tagjain át egészen a művészet és a társadalom tagjain át terjedtek. Emellett a vidéki élet jeleneteit is ábrázolta, és megrendítő paraszti családi portrékat készített. A realista stílusáról híres Barabás művei a 19. század közepén, a fotográfia és az impresszionista mozgalom megjelenése előtt is nagy visszhangot keltettek Európában. Még későbbi éveiben is folytatta jelentős személyiségek megörökítését, mint például a nagyra becsült magyar költő, Arany János 1884-ben.

Barabás öröksége túlmutatott művészi tevékenységén, hiszen 1867-től haláláig Budapesten, Pestet képviselve tagja volt a magyar országgyűlésnek.