Norbert Hartmann

Norbert Hartmann (1946. július 24. – 2007. július 14.) Freiburg im Breisgauban született, ismert német festő és rajzoló. Művészi pályafutása elsősorban a Németország, Franciaország és Svájc határait összekötő határháromszög térségébe vezetett. Ez a sokrétű kulturális környezet nemcsak erős hatást gyakorolt munkásságára, hanem inspirációjának forrásává is vált.

Hartmann 1961-ben kezdte szakmai pályafutását műszaki rajzolói tanoncként, majd 1968-ban érettségizett. Ezt követően elmélyítette művészeti érdeklődését, amikor 1968 és 1972 között Freiburg im Breisgauban tanult. Tanulmányait 1972 és 1975 között a Heidelbergi Egyetemen folytatta. Ez a tanulmányi út vezetett műszaki rajzolói, majd később gyógypedagógiai tanári pályára, ahol több mint 20 évig dolgozott.

A tanári pályával párhuzamosan Hartmann a művészet iránti szenvedélyének is élt. A baden-württembergi Binzenben (Németország) szabadúszó művészként elsősorban a modern, absztrakt kortárs művészetnek szentelte magát. Több ezer olajfestményt, kollázst, szobrot és rajzot készített. Művészetét mindenekelőtt az absztrakt tárgyi formák jellemzik, túlnyomórészt a kék árnyalataiban. Vaskereteket és olyan jellegzetes anyagokat használt, mint a gyanta, a polisztirol és a pigmentek.

Kísérleti hajlandósága, intellektuális felfedezése és tökéletes kézművessége lehetővé tette számára, hogy egyedi és eredeti művészi kifejezésmódot alakítson ki. Hartmann gyakran dolgozott egyszerre több műalkotáson, hogy kihasználja az egymást kölcsönösen befolyásoló alkotófolyamatban rejlő lehetőségeket. Inspirációt többek között olyan kortárs művészektől merített, mint Kelly, Beuys és Chillida.

Korai, félig ábrázoló műveitől, amelyekre a szürrealizmus hatott, útja az absztrakció és az expresszív ábrázolási formák felé vezetett. Későbbi munkái vászonból, olajból, akrilból és pigmentekből álló formavilágokat, felületi kommunikációkat és vonalkötegeket manifesztálnak. Ezek a művek lenyűgöző módon tükrözik a természet növekedését és pusztulását.

Az első regionális kiállításokra az 1980-as évek végén került sor, főként Lörrach és Basel környékén. Ezt követte összesen több mint harminc kiállítás Németországban, Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban és Japánban. Pályafutásának csúcspontja kétségtelenül a Markgräfler Művészeti Díj elnyerése volt 1996-ban, amely lenyűgöző művészi munkásságának megérdemelt elismerése. Norbert Hartmann művészi örökségével maradandó nyomot hagyott, és mindig különleges helyet foglal el a művészettörténetben.