Otto ACKERMANN-PASEGG

Otto Ackermann, aki 1872. február 14-én született Berlinben és 1953. május 31-én halt meg Düsseldorfban, jelentős német festő volt, aki elsősorban tájképekre, tengeri tájképekre és portrékra specializálódott.

Ackermann művészeti képzését magánfestészeti órákon kapta a neves tengerfestő, Hermann Eschke berlini műtermében. Olaszországban, Belgiumban és Hollandiában tett tanulmányutakat, amelyek közül különösen figyelemre méltó 1905/1906-os katwijki tartózkodása. 1897-től Düsseldorfban élt, ahol a düsseldorfi Landwehr tiszti egyesületének tagja volt, és az alsó-rajnai tájképek festőjeként vált ismertté. 1897-ben feleségül vette a kölni Gertrud Stevent, akivel egy Carl-Josef nevű fia született (1898-1938), aki később építészként és kormányzati építészként vált ismertté. Az első világháborúban százados rangban szolgált. 1915 júniusában elvesztette 14 évvel fiatalabb bátyját, Kurtot, aki az LZ 37 léghajó 2. parancsnoka volt, és akit Reginald Alexander John Warneford lőtt le, miközben Gent felett repült.

Ackermann a Deutscher Künstlerbund korai tagja volt, és művészi tevékenységet folytatott Düsseldorfban, ahol 1898-tól 1953-ig a Düsseldorfer Künstler-Vereinigung 1899 és a Künstlerverein Malkasten tagja volt. Sőt, 1932-től az elnöki tisztséget is betöltötte. A nemzetiszocialista korszakban a Malkastent összhangba hozták, és az alapszabály módosítása után 1934-ben Ackermann lett az egyesület új elnöke. Ebben a szerepkörben 1935-ben kilenc „nem árja” származású tagot kizártak az egyesületből. Az NSDAP nyomására azonban 1938-ban kénytelen volt lemondani az egyesület vezetéséről. Ackermann művészi hagyatékát a bonni Rheinisches Archiv für Künstlernachlässe kezeli. A Hünefeldstraße 8. szám alatti lakásában halt meg egy háztartási baleset következtében, amelyben koponyaalapi törést szenvedett.

Festményein Ackermann előszeretettel használta az Alsó-Rajna, a belga, holland és német északi-tengeri partvidék, valamint Mecklenburg és az északnémet síkság motívumait. Az 1920-as évekig részt vett düsseldorfi, berlini és müncheni kiállításokon. Az egyik csúcspont a „Platz im Schnee” című festményével részt vett a Deutscher Künstlerbund 3. éves kiállításán a weimari Nagyhercegi Múzeumban. 1904-ben és 1906-ban Drezdában, Berlinben, Münchenben és fogadott otthonában, Düsseldorfban is kiállította műveit. Barcelonában 1907-ben és 1911-ben, Klagenfurtban 1912-ben (osztrák állami érem) és Salzburgban 1914-ben kapott elismerést.