Otto Pippel

Otto Eduard Pippel 1878. február 10-én született Łódźban, a Visztula-földön, az Orosz Birodalomban. Német festőművész volt, Dél-Németország egyik legjelentősebb késő impresszionistája.

Miután 1896-ban belépett a strasbourgi Iparművészeti Iskolába, ahol Anton Seder mellett tanult, Karlsruhéban Friedrich Fehr és Julius Hugo Bergmann mellett fejezte be képzését. Később Gotthardt Kuehlnél folytatta tanulmányait a drezdai akadémián. Egy 1908-as párizsi tartózkodás során kapcsolatba került a francia impresszionistákkal. Végül 1909-ben a München melletti Planeggben telepedett le.

Pippel tagja volt a „Luitpoldgruppe”-nak, és 1912-ben mutatta be először műveit Münchenben. 1911 és 1931 között rendszeresen részt vett a Glaspalast kiállításokon, összesen 55 művével. 1917-től tagja volt a Müncheni Művész Szövetkezetnek.

Az első világháború alatt orosz és lengyel nyelvtudásának köszönhetően tolmácsként szolgált a lechfeldi hadifogolytáborban. Konzervatív természetábrázolásai ellenére műveit a náci korszakban is kiállították. 1939 novemberében belépett az NSDAP-ba.

Pippel 1960. május 17-én halt meg Planeggben, ahol sírja is található. Kiterjedt életműve főként tájképeket, csendéleteket és városképeket tartalmaz. Műveire jellemző az impasto, csillogó festékfelvitel, amely a fényt és a levegőt igyekszik megragadni a képen. Stílusa az évek során nagyrészt változatlan maradt impresszionista értelemben, bár időnként expresszív megközelítések is felismerhetők.

Otto Eduard Pippel művei többek között a Städtische Galerie im Lenbachhausban és a Städtische Galerie Rosenheimben láthatók.