Pierre Boffin

Pierre Boffin, aki Hugo Joseph Winz művésznéven született, 1907. november 30-án született Aachenben és 1992-ben halt meg Voerdében. Tehetséges francia-német festő volt, aki az expresszív realizmushoz való hozzájárulásáról ismert. Az 1940-es évekbeli munkásságának betiltása miatt az „elveszett nemzedék” csoportjába tartozik.

Pierre Boffin sokszínű kulturális háttérrel rendelkezett, édesanyja a franciaországi Verviers-ből, édesapja pedig a Fekete-erdőből származott. A művészvilágban Pierre Boffin művésznév alatt honosodott meg. A nemzetiszocialista korszak művészeti blokádot hozott Boffin és sok kollégája számára. A második világháború alatt a franciaországi Attichyban hadifogságba esett, ahol szoros barátságot kötött August Phillip Henneberger festővel. 1943-ban publikálta „Der Schmied vom Ulex” című elbeszélését. A háború után az amerikaiak felvették egy hadifoglyoknak szóló magazin szerkesztésére. Ez idő alatt szerzőként és szerkesztőként is megjelent.

Boffin sokáig Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában élt, és intenzíven a festészetnek szentelte magát. Kezdetben autodidakta módon tanult, majd Antoni Clavé párizsi irányítása alatt fejlesztette tovább képességeit. Tanulmányait a párizsi École nationale supérieure des arts décoratifs de Paris-ban végezte, egy olyan intézményben, ahol olyan neves művészek is tanítottak, mint Fernand Léger és Leon Dabo. Boffin több évet töltött Párizsban, mielőtt Henry ten Holt holland festőnél folytatta képzését, és Bergenben járt a festőosztályába. Ez idő alatt elmélyítette a színek és a színpaletták kezelésében való jártasságát. Theodor Seidenfaden író Boffinról szóló méltatásában megemlítette közös munkájukat Alteában.

Első kiállítására 1947-ben került sor Párizsban a Salon des Indépendants-on, és szenzációt keltett expresszív realizmusával. További kiállítások következtek 1952 és 1970 között Párizsban, többek között a Société Nationale des Beaux Arts, az Exposition Decouvrir, a Salon „Artiste Francais” és a Salon Teeres Latines kiállításokon. Ez idő alatt olyan galériák képviselték, mint a Galerie Main Montparnasse-ban, a Galerie Marseilles Párizsban és a Galerie Foyer des Artistes. Ezt követően három évet töltött a düsseldorfi Kunstschule-ban, ahol Rolf Sackenheim irányításával a festészet, a szabad grafika és a színpadkép terén bővítette szakértelmét. Ebben a szakaszban Boffin intenzívebben foglalkozott a grafikával és a grafikával. Emellett művészettörténeti kurzusokat is vett Heinrich Theissing professzornál.

Londonban Heyssial és Georges Delplanque műveivel együtt mutatták be munkáit. Számos műve magángyűjteményekben kapott helyet, és biztosította megélhetését. Az 1970-es években Boffin egyre inkább Németországba helyezte át munkásságának súlypontját. Műveit az 1980-as évek végéig olyan nemzetközi kiállításokon mutatták be, mint a kirni művészeti kiállítás, a düsseldorfi „Villa Engelhard”, valamint a genfi és strasbourgi filmfesztiválokon.

Grafikai munkáit a brüsszeli Galerie Moderne II képviselte, míg festményeit a müncheni Galerie Schöppe és az antwerpeni Galerie Campo állította ki. Boffin még előrehaladott 80 éves korában is megszervezte munkásságának oroszországi bemutatóját, amelyre 1988-ban a litvániai Vilniusban került sor, és nagy figyelmet keltett.

Pierre Boffin 1992-ben bekövetkezett haláláig az alsó-rajnai Vörde-ben élt, ahol műterme is volt a Bahnhofstrasse 153-ban.

Korai munkáiban Boffin elsősorban a tájképfestészetnek szentelte magát. A táj hangulatának megragadása, a hely és a fény feszült pillanatának értelmezése visszatérő témák voltak munkásságában. Ennek ellenére a fő hangsúlyt az emberek ábrázolására helyezte, amelyben a belső érzelmek és a külső megjelenés közötti kölcsönhatást hangsúlyozta. Alakjai sosem redukálódtak idealizált szépségre; Boffin inkább nagy kíváncsisággal és közvetlenséggel ábrázolta karaktereit. Kifejező, erőteljes és mesterien megkomponált színpaletta jellemezte.

Erotikus motívumokat tartalmazó művei érzéki szemlélődést tükröztek, amely gyakran mélyebb szimbolikával és a szexualitás jelentésével párosult. Kései munkásságában az aktuális politikai eseményekkel való radikális szembenézés is megmutatkozott, amelyeket közvetlenül és kihívóan vitt a vászonra.

Boffin a fametszet és a linómetszet médiumát is használta. A művészeti piacon csak néhány kis formátumú akvarellje ismert. Boffin műveinek többsége magántulajdonban van. Boffin teljes művészi hagyatékát, beleértve olajfestményeit, akvarelljeit, rajzait és grafikáit, valamint kiállításainak dokumentációját, verseinek eredeti példányait és baráti körének dedikációit a wiesbadeni KunstKontor kezeli.