Rudolf Böttger

Rudolf Böttger 1887. július 4-én született Tachauban és 1973. január 28-án halt meg Regensburgban. Osztrák festőművész volt, akinek művei művészi minőségükről és a kor politikai eseményeivel való érintettségükről egyaránt ismertek.

Böttger 1905 és 1910 között kezdte művészeti képzését a bécsi Képzőművészeti Akadémián Franz Rumpler és Alfred Cossmann irányítása alatt. Egy rövid, 1910-es müncheni képzőművészeti akadémiai tartózkodás után 1911-ben Bécsben telepedett le szabadúszó művészként.

Az első világháború alatt tisztként szolgált Oroszországban, és több sebet is elszenvedett. A háború után tagja lett a Bécsi Művész Szövetkezetnek, és 1919-től részt vett a Künstlerhausban rendezett kollektív kiállításokon.

Böttger már 1938 előtt az NSDAP illegális tagjaként tevékenykedett, amit szudétanémet származásának tulajdonított. Ausztria elcsatolása után vezető pozíciókat töltött be a rezsim művészeti és kultúrpolitikájában. A bécsi Gau Kulturális Tanácsában a festészetért lett felelős, és reprezentatív feladatokat vállalt, többek között részt vett Baldur von Schirach gauleiter fogadásain. Tagsága lehetővé tette számára, hogy széles körben részt vegyen a müncheni Nagy Német Művészeti Kiállításokon.

Böttger szoros kapcsolatokat ápolt a kor más kulturális személyiségeivel, többek között Franz Karl Ginzkeyvel, Josef Weinheberrel és Wilhelm Fraß-szal. A háborús vereség és a Vörös Hadsereg elleni harcok során 1945-ben elpusztult bécsi műterme és lakása ellenére Böttger hű maradt az NSDAP tevékenységéhez, és még 1945 után sem határolódott el korábbi szerepvállalásától.

A második világháború után Böttgert sebesülései miatt előbb egy Deggendorf melletti katonai kórházba, majd később egy metteni katonai kórházba szállították. 1948-tól hivatalosan újra Ausztriába utazhatott, és rendszeresen meglátogatta ottani barátait és ismerőseit, akiket szintén portréfilmeket készített.

Az 1950-es években Böttger hosszú időt töltött pártfogójánál, Ulla Ekmannál Svédországban. 1950-től kezdve egyre gyakrabban kapott megbízásokat építészeti művészeti munkákra Németországban, amelyeket építész barátai közvetítettek számára.

Böttger 1952-ben Regensburgba költözött, ahol haláláig élt. Visszavonult a kulturális közéletből, mivel már nem érezte, hogy művészi elképzeléseit képviselik.

Az 1960-as években Böttger megbízást kapott a bécsi evangélikus Szent Pál-templom megtervezésére, annak ellenére, hogy eltiltották a szakmájától. Az ottani ablakait, amelyek Jézust árja ifjúként ábrázolják, és antiszemita képeket tartalmaznak, később letakarták, majd végül lecserélték.

Böttger tagja volt a Bécsi Képzőművész Szövetkezetnek, a Birodalmi Képzőművészeti Kamarának, később a Regensburgi Képzőművészek Szakmai Szövetségének, valamint a Müncheni Régi Művészek Szövetkezetének. Számos csoportos és egyéni kiállításon vett részt, többek között az 1925-ös Velencei Biennálén és a Harmadik Birodalom idején a müncheni Nagy Német Művészeti Kiállításokon.