Salomon Emanuel MIROHORSKY

Emanuel Salomon von Friedberg-Mírohorský (1829. január 18., Prága – 1908. december 10., Prága) cseh festő, illusztrátor, műfordító, író és az osztrák hadsereg tisztje. A vegetarianizmus és az önmegtartóztatás híve volt. „Mírohorský” művészi álnév volt, amelynek jelentése csehül a „Friedberg” (békés hegy) szóval azonos.

A közismert Salomon von Friedberg családba született. 1837-ben kezdett rajzórákat venni a helyi gimnáziumban, František Tkadlík és Antonín Mánes, a Képzőművészeti Akadémia tanárainak szervezésében. 1840-ben a Teréziai Katonai Akadémia hallgatója lett, ahol egyik tanára nagybátyja, Moric Fialka, tiszt és újságíró volt, aki nagy hatással volt Emanuelre.

Tanulmányait 1847-ben fejezte be, majd visszatért Prágába, ahol a 28. gyalogezredhez csatlakozott. 1848-ban, a forradalmak kitörésekor ezredével Radetzky tábornagy parancsnoksága alatt harcolt a custozzai csatában. Részt vett a bécsi, majd a magyarországi forradalom leverésében is. Az 1849. február 27-i kápolnai csatában tanúsított bátorságáért a Katonai Érdemkeresztet kapta.

A következő években a Vajdaság, a Vajdaság és Magyarország katonai térképezésén dolgozott, és gyorsan karriert csinált. Az 1866-os német háború idején vezérkari főnökként szolgált Veronában, és tárgyalásokat folytatott Enrico Cialdini olasz tábornokkal, akinek csapatai illegálisan lépték át a határt. Ezután áthelyezték a zadari főhadiszállásra.

1873-ban vezérőrnaggyá, 1878-ban pedig tábornagyhadnaggyá léptették elő. Katonai pályafutása alatt, amikor csak tehette, festett, és cikkeket írt cseh újságokba.

1883-ban vonult nyugállományba, miután Ferenc József császárral egy díszvacsorát adott, amelyen nézeteltérés támadt a cseh nacionalizmusról, bár nem biztos, hogy ez volt az oka. Nyugdíjba vonulása után megkapta a Vaskorona-rendet, egy évvel később pedig báróvá avatták.

Prágában telepedett le, ahol különböző érdeklődési körökkel, többek között festészettel és írással foglalkozott. Művei a legkülönbözőbb műfajokat ölelték fel, köztük a császár megbízásából készült csatajeleneteket. Korai művei főként akvarellek voltak, mivel a terepen nehéz volt olajjal dolgozni. Könyveket is illusztrált, és valószínűleg több ezer rajzot készített magazinok számára, amelyeket névtelenül jelentetett meg, mivel kritikusan nyilatkoztak a kormányról. 1891-ben nagyszabású kiállítása volt az Általános Föld- és Jubileumi Kiállításon. Festményeinek nagy részét múzeumoknak, egyházaknak, barátoknak és egykori kollégáinak ajándékozta.

Saját írásai gyakran utalnak katonai szolgálatára, többek között a „Válečnictví polní a vojenství” (A hadviselés története, részben Miroslav Tyrš írása). Emellett cikkeket írt Otto enciklopédiájához és több színdarabot is írt. Legfontosabb, de kiadatlan műve a „Paměti z mého žití” című önéletrajza.

Emanuel nyelvileg nagyon tehetséges volt, folyékonyan beszélt csehül, németül, franciául, olaszul és angolul, valamint néhány más szláv nyelven. Számos könyvet fordított cseh nyelvre.

A festészet és az írás mellett legnagyobb hobbija az egészséges életmód volt. Gyermekkorától fogva antialkoholista volt, és nem dohányzott. Kávét sem ivott. 1851-től érdeklődött a hidroterápia iránt, később vegetáriánus lett. Nyugdíjasként előadásokat tartott ebben a témában, 1893-ban pedig megalapította a „Český Kneipp”, az egészséges életmódot támogató társaságot.