Willy TER HELL

Wilhelm Reemt ter Hell, ismertebb nevén Willy ter Hell 1883. december 2-án született Nordenben és 1947. július 1-jén halt meg Hofgeismarban. Német tájképfestő, rajzoló és grafikus volt. Ter Hell Jan ter Hell árverező és felesége, Aleida Harmina, született Meyer kilenc gyermeke közül a hetedikként nőtt fel. A család eredetileg az ammerlandi Dreibergenből származott, és Kelet-Friesországba vándorolt. Mindkét szülő hívő lutheránus volt, és édesanyja már korán megtanította gyermekeit a rajzolás művészetére.

Willy ter Hell a Nordeni Ulrichsgymnasiumba járt, és érettségizett. Bár eredetileg művészeti tanulmányokat akart folytatni, anyagi nehézségek megakadályozták ebben. Ehelyett 1901-ben színházi festő tanoncként kezdett el dolgozni Berlinben. Három év után átmehetett a berlini Művészeti Akadémiára Harder professzor tanítványaként, ahol intenzíven foglalkozott panorámákkal és diorámákkal. Apja betegsége miatt azonban ter Hellnek más módon kellett finanszíroznia berlini tartózkodását, és Harder fizetett asszisztenseként dolgozott. Emellett a berlini Iparművészeti Múzeum esti tanfolyamain is részt vett.

1906-ban barátai tanácsára ter Hell három művét küldte be a Nagy Berlini Művészeti Kiállításra, amelyeket elfogadtak. Ez megerősítette elhatározásában, hogy festőként fog dolgozni. Ugyanebben az évben Drezdába költözött, hogy Eugen Brachtnál tanuljon. Bracht kezdeti szkepticizmusa ellenére ter Hell szabadságot kapott saját stílusának kialakításához. A diákkiállításokon többször is kitüntették, többek között a Nagy Ezüstéremmel és a Nagy Aranyéremmel.

Egy sikeres drezdai szakasz után ter Hell visszaköltözött Berlinbe, ahol 1912-ben megismerkedett Margarete Starckkal, akit feleségül vett. Egyetlen lányuk, Ina 1920-ban született, aki később szintén festőművész lett. Ter Hell munkásságát többször kitüntették, és jelentős kiállításokon szerepelt, többek között a müncheni Nemzetközi Művészeti Kiállításon és az 1915-ös San Franciscó-i Világkiállításon.

Willy ter Hell tagja volt a Märkischer Künstlerbundnak, és részt vett a schönebergi városháza Brandenburghalle festésében. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített, de művészként továbbra is aktív tudott maradni. A háború után számos tanulmányutat tett, és az alacsony hegyvidékek ábrázolására specializálódott.

1933. április 1-jén ter Hell belépett az NSDAP-ba, és a következő években a nemzetiszocialista Németország elismert művésze volt. A Birodalmi Kultúrkamara tiszteletbeli tagja volt, és számos jelentős német művészeti kiállításon szerepelt. Számos művét prominens nemzetiszocialisták vásárolták meg. 1943-ban berlini műtermét lerombolták, és műveinek nagy része elveszett. Ezután Turekbe, majd Hofgeismarba költözött, ahol 1947-ben tüdőgyulladásban meghalt.

Ter Hell mindig közel maradt kelet-fríz szülőföldjéhez. Rendszeresen olvasta a Norder Ostfriesischer Kurier című lapot, és tagja volt a berlini Kelet-fríz Egyesületnek. Műveiből csak 2008-ban rendeztek kiállítást a Nordeni Helytörténeti Múzeumban, ahol mintegy hatvan alkotását mutatták be.